Régóta gondolkodom azon, hogy kezdenem kellene valami hasznos(abb) dolgot azzal a nagyfokú empátiával és segítőkészséggel, amivel a sors megáldott (néha úgy érzem, megvert...)

Mostanság gondolkodtam azon, hogy a munkámon belül segítséget kellene nyújtanom arra egészségi állapotuk, betegségük miatt rászoruló embereknek. A múltkor fel is hívtam egy ismeretlen kolléganőmet, akinek a hirdetését olvastam, mely szerint a munkáján belül hospice tanácsadást is nyújt a rászorulóknak, illetve hozzátartozóiknak.

Mit ad isten, ma csörög a telefonom - egy ismeretlen hölgy a kerületi önkormányzattól, aki maga sem tudja, honnan, de megkapta a telefonszámomat és aziránt érdeklődött, hogy van-e indíttatásom ilyen munka végzésére, illetve van-e ezzel kapcsolatos képesítésem. Mondtam neki, hogy ez borzasztó érdekes, egyrészt, mert épp pár perce gondolkodtam azon, hogy jelentkezzek karácsonyra, illetve a két ünnep közötti időszakra egy lelkisegélyszolgálatban való segítségnyújtásra - ha már úgysincs soha normális karácsonyom, valamilyen ok miatt másokon viszont sokszor akkor is tudok segíteni, ha magamon nem...

Végül akinek van kedve, nézzen és hallgasson egy kis Popper Pétert :-)

https://www.youtube.com/watch?v=wZPTeEB5A-A

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.