Nagyon vegyes napom volt...gyakorlatilag nagyon össze vagyok kuszálódva. Ma úgy és olyan mélyen beszélgettem szegény öreg nagymamámmal, mint még soha és annyi (szomorú) dolgot tudtam meg a múltammal kapcsolatban, hogy az egy elefántnak is sok lett volna...Tény, hogy ezeket más már nem is mondhatta volna el, hiszen 30 éves vagyok és összesen 3 tagú a családunk, ez így van már sajnos 7 éve...

Régóta éreztem, hogy ezt a "családi balsosrsot" nekem kell megtörnöm...nem normális dolog szerintem, hogy minimum a nagymamákig soha senki nem volt boldog; lényegében az egyik része a nagycsaládnak családban élt, de magányosan, a másik része pedig azon kívül, szintén magányosan és boldogtalanul. Szegény nagymamám ma meg is jegyezte, hogy "születhettél volna jobbb helyre is..." - hozzátette, hogy ezt viszont senki nem választhatja meg. Egyszerűen hihetetlen, de igaz, hogy micsoda családi mintákat viszünk tovább, az emberek nagy része tudattalanul, azaz fogalmuk sincs, miért választanak pl. évekig rosszul, válnak el többször - sokan hárítanak a "világra", a fogyasztói társadalomra meg mindenféle jelentős, de az életünket sokszor nem meghatározó dologra.

Ki választ kit? Egyes vallások azt mondják, igenis a gyerek választja meg, hova születik le. Ha ez így van, akkor nekem azért kellett ide leszületnem, hogy sok-sok évtized után végre valaki megtörje ezt a boldogtalanság-láncot és megerősödve előbb-utóbb valódi családot alapíthasson valódi érzelmekkel, őszinteséggel és minden jóval, ami a családról boldogabb pillanataimban eszembe jut... 

Most örülök is és egyben szomorkodom is, hiszen szörnyű ilyen családi történeteket hallani, ugyanakkor az a fejlődés, amin elindultam nagy részben csak úgy oldható fel, ha tudom, mivel kell szembenéznem, hiszen (egyedüli gyerekként ráadásul) cipelem magammal ezeket a terheket. Át nem engedve magam a  depizésnek találtam ezt a videót. Csernus paródia Gálvölgyi módra, csak erős idegzetűeknek :)

https://www.youtube.com/watch?v=N0IV4f9KAjc

Régóta gondolkodom azon, hogy kezdenem kellene valami hasznos(abb) dolgot azzal a nagyfokú empátiával és segítőkészséggel, amivel a sors megáldott (néha úgy érzem, megvert...)

 

Mostanság gondolkodtam azon, hogy a munkámon belül segítséget kellene nyújtanom arra egészségi állapotuk, betegségük miatt rászoruló embereknek. A múltkor fel is hívtam egy ismeretlen kolléganőmet, akinek a hirdetését olvastam, mely szerint a munkáján belül hospice tanácsadást is nyújt a rászorulóknak, illetve hozzátartozóiknak.

 

Mit ad isten, ma csörög a telefonom - egy ismeretlen hölgy a kerületi önkormányzattól, aki maga sem tudja, honnan, de megkapta a telefonszámomat és aziránt érdeklődött, hogy van-e indíttatásom ilyen munka végzésére, illetve van-e ezzel kapcsolatos képesítésem. Mondtam neki, hogy ez borzasztó érdekes, egyrészt, mert épp pár perce gondolkodtam azon, hogy jelentkezzek karácsonyra, illetve a két ünnep közötti időszakra egy lelkisegélyszolgálatban való segítségnyújtásra - ha már úgysincs soha normális karácsonyom, valamilyen ok miatt másokon viszont sokszor akkor is tudok segíteni, ha magamon nem...

Végül akinek van kedve, nézzen és hallgasson egy kis Popper Pétert :-)

 

https://www.youtube.com/watch?v=wZPTeEB5A-A

 

Lassan 16 nap telt el azta, hogy egy általam jónak, kellemesnek és szeretetteljesnek vélt kapcsolatom a másik döntése okán véget ért. Még mindig azt gondolom (nem álomba ringatva magam, csak a tényeket végiggondolva, hogy nincs ennek még végleg vége. Erről korábban már írtam és csak a jövőben van megírva a végkifejlet...)

Amiről most szeretnék írni és másokba is lelket önteni, az az a módszer, ahogy letargikus esős vasárnapon valahogy mégiscsak erőre kaptam, melynek főszereplője Brigi barátnő, aki egy fantasztikus csaj...

Brigi nemhogy mellettem van jóban-rosszban, bármikor felhívhattam (pedig családja van, így nem én vagyok az élete középpontja) A legrosszabb talán a szombat este volt - vajon mekkora erő kellett volna ahhoz, hogy egy esős sötét novemberi szombat este az ember megfogja magát a hajánál fogva és kirángassa a depiből??

Brigi tehát "rámparancsolt", hogy az előző bejegyzésemben szereplő vágyvideót az ott leírt haszálati utasítás alapján nézzem meg...Ettől már elkezdtem jobban érezni magam, majd folytattam a rendrakást a lakásban (a feng shuit régen olvasgattam, és mivel sose szerettem a szigorú szabályokat, inkább az maaradt meg bennem az egészből, hogy a lényeg: egyszerűen érezzük otthon JÓL magunkat, kényelmesen, komfortosan, egyszóval úgy, ahová mindig jó hazatérni)

Sokat segített még, hogy reggel listát készítettem az aznapi teendőkről -  azt vettem észre ugyanis, hogy jó dolog az elhatározás, de ha az ember pl. ilyenformán gyűjti össze a gondolatait, az még hatásosabb) Nekem szerencsére ez is bevált, megajándékoztam az én kiskutyámat azzal, hogy szépen feldíszítettem a rattan kosarát (praktikus oka a szétrágás elkerülés volt...) Kis dolognak tűnik, de akárhányszor odanézek, melegséggel tölt el egyrészt az, hogy én csináltam neki (tehát beletettem a saját energiámat, erről később még beszélek) és megszűnt az aggodalmam, hogy egy nap arra megyek haza, hogy a több ezres rattanágy szét van rágva...

Ahogyan régen kész voltam az ilyen esős, borús napoktól, most éppen annak örülök, hogy képes voltam kikászálódni az ágyból és energikusnak érzem magam, főleg ha az egy héttel ezelőtti állapotomra gondolok vissza....brrrrr, délután ott tartottam, hogy aznap 2 egész gofrit sikerült lenyomnoma  torkomon...

 

Gondoltam, megnézem a statisztikát, hogy hányan (hogy kik, azt nem tudom) kíváncsiak a blogomra és meglepődve láttam, hogy ez a szám, nagyobb, mint 0

:-o)

Ezúton üzenem drága olvasóimnak, hogy nyugodtan kommenteljenek, ha úgy érzik, hiszen az ember nyilván egyfajta extrovertáltságból, másrészt azért is írogat, hogy a többiek véleményének segítségével adott esetben okosodjon :)

Ma valamivel a tegnap esténél is jobban vagyok, talán segitett az is, hogy este olvastam Kánya Kata társakeresésről, társtalálásról szóló könyvét. Rengeteg érdekes gondolat van benne, ha elolvastam és összeállt bennem a kép, csinálok egy kis összegzést.

Ami már most világos számomra, az az, hogy nagyon-nagyon ritkán lehet elvárni a Sorstól, hogy odategye az ajtónk elé az aktuális jelölte(ke)t, hogy abból majd a mi kis varázspálcánkkal kiválaszthassuk az igazit (ez velem mostanában megtörtént, várom a kifutását, vajon hogy alakul). Sőt, azt mondja, hogy egyszerre "több fronton" nyugodtan, bátran próbálkozzunk, felkészülve persze arra, hogy az Internet világa  a kontrollálatlansága miatt baromi veszélyes tud lenni, hozzátéve bár, hogy neki 2 barátnője is onnan ment férjhez...

Konklúzió tehát megint nincs, mindenkinek fel a fejjel ezen az esős hétfő reggelen, a Nap mindig ott van fent, csak nem mindig látszik...legyen ez minden kedves olvasóm számára  nemcsak a mai napi útravaló...

Végül álljon itt egy rövid videó, a címe: Vágyvideó agykontrollosoknak. Természetesen nemcsak nekik, hanem mindenkinek, akinek nehezebb helyzetben megerősésre van szülsége: Használati utasítás (nem baj, ha elsőre nem megy :) többször és hangosan kimondani a videón olvasott megerősítéseket :-o)

https://www.youtube.com/watch?v=Si6h9-KIsnQ&feature=PlayList&p=823F67B95C8BE9CF&playnext=1&playnext_from=PL&index=5

Bulvár-információéhségemnek köszönhetően sikerült bepakolnom egy heti bulvár magazint, melynek egész melléklete arról szól, hogy rendeljünk pasit az univerzumtól; mi határozhatunk meg vele kapcsolatban mindent: magasság, szem-és hajszin, foglalkozás, diplomák száma vagy hiánya, illetve egyéb opcionális feltételek, kinek milyen hosszú a listája. A biztonság kedvéért szerepel benne használati utasítás is, miszerint óvatosan kérjünk, mert az univerzum bizony megküldi nekünk az Embert, de reklamálni listaírás után már nem áll módunkban...

 

Nekem személy szerint nagy örömet jelent, hogy az utóbbi években az ezotéria és más spirituális tudományok akkora előretörést mutatnak, mint még soha...mágia...nem mondom, hogy sose próbáltam. Fekete vagy fehér? Nehéz a különbségtétel, mert ami az egyikünknek fehér, az a másiknak fekete is lehet (szerintem a nők szinte mindegyike "szerelmi mágiával" kapcsolatban keresi meg az illetékeseket vagy azokat, akik annak mutatják magukat...)

 

Vágyunk valakire, ez eddig rendben van. Mert mit is jelenthet ez? Hogy nem jó egyedül lenni, szeretnénk valakit, aki érdemes arra, hogy mindenünket megosszuk vele...Ha nem úgy sikerülnek a dolgok, egyre több magazin próbálja meggyőzni az útkeresőket arról, hogy ez micsoda fantasztikus megoldás, mert így aztán 2 hétbe sem telik és minden vágyunk valóra válik.

 

Azt gondolom, akik ezeket a sorokat írják (épp a mult héten is olvastam egyet) valami nagyon vicces dolognak tartják...Pontosan nem emlékszem a legutóbbira, de valami olyasmi volt, hogy végy egy gyertyát meg pergament meg levendulát és ezekkel csinálj valamit meg mormold a "szeretett" pasi nevét; ha ezt megtetted, hamarosan kopogtat az ajtódon az áhított valaki vagy nagy Ő ( vagy kis ő :) 

Tegyük fel, hogy a mágia "eredményre vezetett" - na de kinek is? Mert bár bekpogott és ajtón belül van, de mi van, ha se szerelem, se odaadás, se semmi, csak veszekedéssel, viharosan telt az a kapcsolat, de mégis valamiért (nem nemes cél által vezetve) akarunk magunk mellett tartani valakit. Hogy mi történik ilyenkor? Nincs az a biztos módszer, amellyel ezt biztosan vissza tudjuk fordítani. "Jaj, meggondoltam magam...ugyanolyan szőrös, sose borotválkozik és bár visszajött, a büdös zokniját még mindig az útban hagyja..."

Megéri ez így?! Egyáltalán nem vagyok benne biztos...Néha engem is megkísértenek ezek a módszerek, de jobban bízom a gondviselésben...

Akinek tehát van kedve, rajzolgasson, listázgasson, de csak nagyon óvatosan...

Annak idején regisztráltam egy blogot...aranyhal....próbálkoztam annak idején naplóirással is (még most is) de olyan bizonytalanul megy....

Ahogy beléptem a blog.hu-ra, bal oldalon rögtön szembeötlött egy blog..."Képtelen volt szeretni-csajok és pasik"...Ha próbálnám elfelejteni az utóbbi 3 és fél hónapomat meghatározó párkapcsolatot, hát rájövök, hogy ilyenkor nem megy...és hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek. Azon gondolkodtam az utóbbi 1.5, lassan 2 hétben, hogy miért lehet az, hogy valaki nem tud szeretni? Vagy csak azt mondja, mert fél, retteg attól, hogy ha valakit megszeret, azt biztosan elveszíti?!

Lényegében lassan évek óta ezen a nyomon járok és rá kell jönnöm, hogy ennek ezer meg egy oka is lehet...A mostani  - reményeim szerint még le nem zárt kapcsolatban - is rájöttem ezekre, talán jobban megismertem a másik felet, mint ahogy ő magát 37 éve alatt.

Mindkettőnk kivülről, akár ismerősök szemében is boldog, kiegyensúlyozott ember (NŐ ÉS FÉRFI) - de ez csak a felszin. Mind a ketten nagyon vágytunk egy párkapcsolatra - ezzel sokan vannak igy, kérdés, hogy hány százalékuk van erre valóban felkészülve? A vágy hajt (szinte) mindenkit, belemegy, belead mindent (ki mennyit). A mi esetünkben két szeretetre és szerelemre vágyó embert hozott össze a sors, akik azonban a párkapcsolatok kezelése és megélése terén számos hiányossággal küzdenek. A problémák ritkán felszínre törtek, azokat próbáltuk megbszélni, azonban sajnos nagy jelentőséget nem tulajdonitottunk nekik. Így utólag látom,  ez mekkora hiba volt. Sajnos én "nyeregben éreztem magam" azaz tapasztalatlanságom folytán vettem a bátorságot arra, hogy lényegében mindenben (nem sokszor) kinyilvánítsam a nemtetszésemet - sajnos az én nem tul kemény, de sajátos stílusomban...Ő is éppen olyan nehezen nyilik meg, mint én, ezért elbeszéltünk egymás mellett, melynek eredménye számomra egy derült égből villámcsapás érzéssel eltöltő szakitással fejeződött be (igaz, hogy ez a szakítás 3 találkozást is megélt...) és több okból is úgy érzem, még van dolgunk egymással. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a jövő dönti majd el...

A mult hetem és lényegében ennek a fele is pokoli volt. Kérdeztem nálam okosabbakat, mi vezeti a pasikat arra, hogy azt mondják, "szeretlek és jó veled", de hatalmas vívódásaik közepette is képesek előttünk kinyitni az ajtót...Persze, a lényegét értem, de magamból kiindulva ez az, amire én soha nem lennék képes.

Mikor szakitunk akkor? Szerintem ha elmult a szerelem, nem működik a szex vagy más, áthidalhatatlan ellentéttel kellene szembenézni. Mindezekről a mi esetünkben nincs szó, ezért (most éppen visszavonult) oroszlánként fogok küzdeni azért az emberért, aki ennyire fontos nekem.

Hogy lehet túlélni egy szakítást, ha a másik egyedül akar lenni, mi pedig vele? Nagyon nehéz, ezt most megtapasztaltam...Hallja az ember, hogy ha valakit szeretünk, akkor azt el kell engedni. Biztos ez sokszor célravezető megoldás, a cselekedethez azonban hatalmas önuralom kellene, ami bennem sajnos soha nem volt meg és most sem tudtam úgy megtenni, ahogy azt egy magabiztos bétanősténynek kellett volna...

Másfél hét borzalom után most második napja azonban ismét úgy érzem, mintha élnék, a sírást és az önsanyargatást végre aabbahagyva. Nekem a hit és az ima segített, melynek hatását szinte azonnal érezni lehetett. Mivel én ezt a problémát már nem voltam képes megoldani, átadtam a Sorsnak, hiszen ott fent látják igazán, hogy valójában mire van szükségem.

Itt tartok most tehát, várok, ami az elmult 30 (lassan 31...) évemben mindig is nehezemre esett. Ugy tűnik, ez most az én próbatételem, akármerre is billen el a sors mérlege...

Sokminden nem történt....bár kiderülhet a bejegyzés végére, hogy mégis :-D

Ha valaki megkérdezi mostanában, hogy mi van velem, mindíg az az első szavam, hogy "dolgozom", aztán jön, hogy sok munka van-e,és mindíg konstatálom, hogy igen...szerencsére...Még nagyobb szerencse, hogy ha elég ügyes vagyok, életem végéig legalább 2 pozitívumát élvezhetem a szakmámnak: soha nem lesz főnököm és soha nem leszek munkanélküli. Mondom, ha legalább annyi szerencsém van, mint mostanában...

Szóval, a héten mindennap elhatároztam, hogy írok, de mindíg ki voltam ütve :-D

Nos, kedden megyek a boltba - csak egy ártatlan csokit akartam venni. A bolt kapulajban van, de világos hely. Jön egy közepesen ittas cigányember, én boltba be, majd ki. Megállít. Valamit magyaráz, de érthetetlenül...Mondom neki, hogy ugye nem jósolni akar?! Mondja, de, meg hogy én honnan tudtam. Mondom, nem tudom. (megjegyzem, nem ez az egyetlen meg nem magyarázható esemény az életemben...) Utána jön a kéréds, hogy mennyi. Mondom, 500 Ft-nál nem vagyok hajlandó többet adni. Jó, megegyeztünk :) Cigánykártyát előhúzza a zsebéből, megkeressük a legközelebbi nagyméretű kukát, majd elkezdjük kirakni.(én nem először csináltam ilyet...) Végülis általános dolgokat mondott, hogy én mire vágyom (10 emberből 10 arra), aztán hogy mit gondolok, ha minden szerencsés tulajdonsággal fe vagyok ruházva, akkor miért vagyok egyedül?

Mondom neki, hogy ez egy hosszú történet lenne...Végül nem nekem kellett ezt a nehéz kérdést megválaszolnom, jött az az autentikus helyről: "Meg vagyok átkozva..." Azt hiszem, ez egy igen gyakori megjegyzés jóslás közben :)  Mondom neki, de gondolom leveszi ötezerér'. Mondja, leveszi, de nem 5, hanem 10. Mondtam neki, hogy most elmegyek, de ezen még elgondolkodom egy kicsit...

Hát azóta is... :)

...könyvcím...a múltkor voltam egy antikváriumban és kilógott a többi közül...Na jó, azért a pszichológia tagozaton volt, annyira nem véletlen, hogy megtaláltam....

Már a vége felé tartok, de lehet, hogy elölről kell majd kezdenem :) Ma azt a részt olvastam, hogy vannak "drágakő" férfiak...Igen, igen, drágakő. Hát ők azok a pasik, akik elsőre (másodszorra, harmadszorra) unalmasnak látszanak, de ha megfelelő hangulatban kinyíl(hat)nak, akkor a nőcinek világossá válik, hogy mire bukkant és jól megtarthatja :)

Merthogy azt írja a könyv (hát igen, szerintem igaz) hogy a mai felgyorsult világ arra tanít minket, hogy a legkevesebb információ alapján döntsünk. Csajszi elmegy a randira, pasi épp nem valami happy, és kész, sztorno, leírja...Közben meg tényleg lehet, hogy csak rossz passzban volt vagy épp nem az a típus, aki ledarálja az életét az első randin. Meg kell mondjam, én is sokszor beleestem ebbe. Hogy jól döntöttem-e, az ugyebár nem derült ki, de a megérzéseimre hallgattam,mint mindíg. Mindenesetre megfontolondó és igaz is lehet sokszor.

Tegnap fel is regeltem egy társkerire. Mint "új hús", kaptam vagy 20 levelet (ami pár nap múlva napi 2-3-ra fog redukálódni persze). Mondanom sem kell, ebből 1 (!) volt olyan, amire érdemes volt válaszolni - azaz nem, volt egy másik is, ahol egy 52!!! éves pasi gondolta, hogy ő nekem, s én neki. Írtam, hogy azé' ez egy kicsit sok nekem....De hibáztam, mert nem írtam megszólítást, s ezért le lettem torkollva...Rögtön az első nap...

A többi levél nem volt semmi extra, inkább csak olyan semmilyen...Sablonos, semmitmondó...Szeretek olvasni, túrázni, komoly kapcsolatot keresek...Jójó, de akkor mi is van? Azaz, van valami? Nekem elég lenne 2 mondat, de legyen eredeti...

Mint az itt olvasható - idézek:

"Szia39ev_185cm_80kg_pestif_haj_b_szem__Szeretnelek_megismerni_teg
ed_Puszi"

Ilyenkor írják ki a hírcsatornák, hogy "kommentár nélkül"...

Ui: Azért gondolkodom...a pestif_haj az ugye fekete? :-P

Legközelebb folytatom hasonló kis életszagú történetekkel....

Ezek a vasárnapok...nem bírom őket...főleg, ha ilyen szuper, zuhogós-nyomott idő van...

Az emberek nagyon nagyobbik része biztos imádja, a munkás hétköznapok után lehet jót aludni, pihenni...Én pár hónapja az ellenkezőjét szeretem, a hétköznapokat. Lehet dolgozni, csörög a telefon, szóval hasznosnak érzem magam (remélem, az is vagyok :) Nekem már az iskolai 2.5 hónap szünet is annyira hosszú volt, hogy csak na...Nem szeretek tétlenkedni, ez az igazság...

Szóval, szerintem ez a szingli-lét nem különösebben nagy élmény. Kedvenc szerzőm, dr, Csernus szerint érezzük magunkat akkor is nőnek, ha nincs mellettünk pasi...merthogy ha nem érezzük magunkat annak, akkor nem is találnak meg minket a potenciális jelentkezők. Ebben sok igazság van, csak akkor is nehéz. Mert persze, szépen felöltözünk, kis smink, jókedv...De sokkal könnyebb, ha van valaki, akiért ezt érdemes csinálni...Ahogy egy ismerősöm mondta, "ha pasi van, kétszer annyit főzök és takarítok :)"

Így egyszerűen csak igyekszem túlélni a hétvégéket,  aminél a túlélési  igyekezet vasárnap fokozódik, majd eléri a csúcspontot.  Még szerencse, hogy  a saját magam főnöke vagyok, ennek megfelelő időbeosztással, így a hétvégébe is bele tudok csempészni egy kis munkát 8-)

Végezetül egy kis vicc, barátnőm blogja után szabadon:

Szoktad olvasni a horoszkópodat? És hiszel benne? Nos, akár igen, akár nem, a tréfa kedvéért olvasd el a most következő vicces megállapításokat, vagyis azt, hogy az egyes csillagjegyek szülöttei hogyan cserélik ki a villanykörtét. Kizárólag humorérzékkel rendelkezőknek!

- Hány KOS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Csak egy! Talán valami nem tetszik?!

- Hány BIKA kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy elég, csak győzd meg, hogy a régi, kiégett körte értéktelen, és ki kellene dobni!

- Hány IKREK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Kettő. Az egyik tartja a létrát, és összehajtogatja a vasalt ruhát, a másik kicseréli a körtét, és elkészíti a vacsorát.

- Hány RÁK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy, de csak akkor, ha nem tudja újraéleszteni a régit.

- Hány OROSZLÁN kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- 30. Egy, hogy kicserélje, és 29, hogy ezt megtapsolja.

- Hány SZŰZ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Nagyjából 1000000, egymilliomodnyi hibalehetőséggel.

- Hány MÉRLEG kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Hát...egy...vagyis...kettő..

Nos, meg is van az első fejlemény 8-)

Segítség...eltűnt a tegnapi ELSŐ bejegyzésem....

Na nem mintha egetrengető gondolatok lettek volna benne, na de akkor is.....

Akkor majd most (8-)

Ó...most látom, hogy csak egy frissítés kellett :-P

Helló mindenkinek :)